Makró kicsit (még)közelebbről 2.rész

Hogyan készítsek nagy nagyítású (makró) képet?

Hosszú kihagyás után végre elkészült makró témájú írásom folytatása. Az első részben egy olcsó teleobjektív (Tamron 70-300 f/4.0-5.6 SP LD) makró képességeit mutattam be, valamint említést tettem a közgyűrűs megoldásról. Ehhez jön most a részletes leírás, tesztképek, és még két extra (olcsó) makró megoldás. A leírás célja a tesztképek alapján bemutatni az általam használt makró fotózási technikákat. Továbbra sem megyek bele mély technikai részletekbe, technikákba. Ezeket a hozzászólásokban tudjuk megvitatni.

A felszerelésről néhány szó, csak ismétlésképpen. A váz továbbra is hűséges Nikon D40 (ami már a várható élettartamának a 130%-nál jár 65 ezer expozícióval...),

Az objektívek és kiegészítők:

1. régi  Helios 44-2 2/58 objektív 58 mm gyújtótávolsággal és f/2 fényerővel, M42 szabványú menetes rögzítéssel (továbbiakban: Helios 44-2)
2. M42 menetes, 3 részes közgyűrűsor (9mm + 16mm + 30mm),
3.  AF-S DX Zoom-Nikkor 18-55mm f/3.5-5.6G ED II (régi változat, VR nélküli), a hozzá való fordítógyűrűvel, (továbbiakban Nikon 18-55)
4. AF-S NIKKOR 50mm f/1.8G, (továbbiakban Nikon 50mm)
5. objektív szembefordító gyűrű 58mm-49mm.

Valamint két régi manuális vaku, és rádiós vakukioldó.

1. kép. Felszerelés: Nikon D40, Helios 44-2 58/2, M42 közgyűrűsor (9+16+30), Nikkor 18-55

A szemléltető eszköz maradt a Retroautók sorozat egy tagja. A GAZ-13 Csajka 1:43 méretarányú modellje. A motorháztetőn lévő felirat középső betűje volt a "célpont", ami kb. 1 mm magas. A képeket M módban készítettem, változó zársebességgel.

2. kép. Model: Gaz-13 Csajka. Nikon D40 + Nikkor AF-S 50/1.8.

I. közgyűrű használata

A közgyűrűs megoldásról előző makrós cikkemben részletesen írtam. A működése egyszerű, a fényképezőgép és az objektív közé különböző gyűrűket teszünk, így az objektív közelpontja megváltozik, és nő a leképezési arány. A közgyűrű használatakor fényerősséget veszítünk. Minél nagyobb közgyűrűt használunk, annál kevesebb fény jut a gépünkbe. Ezért nagyon ajánlott a nagy fényerejű ( f/1.4, f/1.8, f/2.0, f/2.8) objektív használata. A különböző makró megoldásoknál a fókuszálás a gép előre hátra mozgatásával történik. Erre a célra különböző makró állvány adapterek vannak, amik segítségével finoman tudjuk mozgatni a gépünket előre, hátra. A lényeg, hogy nagyon stabilan legyen rögzítve a gép az expozíció pillanatában.
Minden rendszerhez léteznek gyári közgyűrűk, amik átviszik az elektromos jeleket, így teljes irányítás, és autófókusz lesz. A fényerővesztés viszont rájuk is ugyanúgy érvényes.

Amire szükség van:

• váz,
• közgyűrűsor (a vázhoz és az objektívhez is illeszkednie kell),
• nagy fényerejű normál objektív,
• ha nem a mi rendszerünkhöz illeszkedik a közgyűrű, akkor átalakító: ebben az esetben Nikon-M42 lencsés adapter.

3. kép. Nikon D40 + M42 közgyűrűsor (9mm+16mm+30mm) + Helios 44-2

Best practise: mindig gondoskodjunk külső fényforrásról, mivel a gép vakuját 'beárnyékolja' az ágyúcső, amit a makró képek kedvéért felapplikáltunk. Tipp: fehér derítőlap segítségével a napfényt is irányíthatjuk a témánkra. 

1. tesztkép: 

4. kép. Helios + 1. közgyűrű: 9mm

2. tesztkép: 

5. kép. Helios + 2. közgyűrű: 16mm

3. tesztkép: 

6. kép. Helios + 1+2 közgyűrű: 25mm

4. tesztkép: 

7. kép. Helios + 3. közgyűrű: 30mm

5. tesztkép: 

8. kép.  Helios + 1+2+3 közgyűrű: 55mm

II. Nikon alapobjektív szembefordítás

A technika lényege, hogy egy alap zoom objektívet fordítunk szembe a géppel. Tehát a front lencse felől kell a géphez rögzíteni, és az objektív bajonettje lesz a téma felé. Így megváltozik (megfordítjuk) az obi optikai leképezését. A nagylátószög állás lesz a legnagyobb zoom, makrónál a legnagyobb leképezés.
Amire szükségünk van, az egy fordító adapter. Ennek illeszkednie kell a rendszerünkhöz (Nikon) és a használni kívánt objektív szűrőméretéhez (52mm). Ezt az adaptert becsavarjuk az obi szűrőmenetébe, majd az egészet fordítva csatlakoztatjuk a géphez.
Az első problémák máris jelentkeznek, mivel a mai alapobjektívek automatikusan működnek, így a rekeszt is a gép kezeli. Ha nincs csatlakoztatva az objbektív a géphez, a rekesz alapállásba ugrik, azaz a legszűkebb állásba. Ez nem túl ideális, mivel nagyon kevés fény jut a gépbe, és a keresőben sem látunk semmit.
A rekesz manuális állítására, rögzítésére sok módszer van. A leleményes amatőrök technikái a befőttes gumis rögzítéstől a Blu Tack használatáig terjedhetnek. Én egy műanyag bajonettvédő kupakot alakítottam át: kivágtam a közepén kör alakban, és a rekesz beugrató lemez mozgatására egy kis csavart tekertem a kupakba. Mivel elég szorosan illeszkedik, így a kupak forgatásával tudom szabályozni a rekeszt. 

Amire szükség van:

• Váz,
• alap zoom objektív (18-55, 18-70...)
• fordítógyűrű (Nikon - 52mm)

9. kép. Nikon D40 + Nikon 18-55 szembefordítva

Best practise: Az objektívet állítsuk manuális fókuszra, így a fókuszgyűrűvel finomhangolhatjuk az élességet. A stabil tartás gyakorlást igényel, mivel az objektív mozoghat a fókusz és zoom mozgása miatt. 

6. tesztkép: 

10. kép. Nikon 18-55 fordítva, 55mm zoom

7. tesztkép. 

11. kép. Nikon 18-55 fordítva, 18mm zoom

Ahogy látható, ennek a megoldásnak az egyik előnye, hogy gyorsan változtathatjuk a leképezési arányt a zoom használatával. 

III. Alapobjektívek egymással szemben. 

A megoldás lényege, hogy két objektívet fordítunk egymás felé. Így a fordított objektívbe "nézünk be" egy alapobjektíven keresztül. 

___________________________________________

Alapobjektívnek nevezem az 50 mm gyújtótávolságú fix fényerejű objektíveket. Régebben ezeket az objektíveket szállították a fényképezőgépekkel, mivel ennek a látószöge hasonlít legjoban az emberi látószöghöz. Ezek fix gyújtótávolsággal és fix fényerővel rendelkeztek. Többnyire igen jó fényerejű, és jó minőségű objektívek voltak. Aztán a digitális korszak előtt elkezdtek elterjedni a zoom alapobjektívek. Ezek praktikusak voltak, mivel a felhasználásuk is sokrétű volt. A nagylátószögű tájképektől a kis tele állású portrékig használhatjuk ezeket. A digitális gépek esetén már kizárólag alap zoom objektívek kerülnek a 'kit' (gépváz + objektív) csomagba. A zoom-ok hátránya, hogy a bonyolultabb működés miatt nem egyszerű fix nagy fényerejű változat gyártása, így ezek képminőségben és fényerőben nem veszik fel a versenyt egy fix 50-essel.

_____________________________________________

A megoldásból adódóan kétféleképpen tudom alkalmazni, attól függően melyik objektívet csatlakoztatom a géphez. Egyforma objektívek esetén semmi értelme nem lenne, viszont itt különböző gyújtótávolságú darabokról van szó: Nikon: 50mm, Helios: 58mm. Így a két kép különbözni fog. 

Amire szükség van:

• váz,
• objektív 1 (lehetőleg 50mm feletti gyújtótávolsággal), 
• objektív 2, alapobjektív (amit megfordítunk)
• szembefordító gyűrű, ami illeszkedik mindkét objektív szűrőmenetébe (nálam: 49-58, Helios - Nikon).

12. kép. Nikon D40 + Nikon 50mm + Helios 44-2 fordítva

+1 tesztkép: 

13. kép. Nikon 50mm + Helios 44-2 szembefordítva

És a megoldás fordított állásban:

14. kép. Nikon D40 + Helios 44-2 + Nikon 50mm fordítva

+2 tesztkép:

15. kép. Helios 44-2 + Nikon 50mm szembefordítva

Látható, hogy a nagyobb gyújtótávolság itt előny, mivel 'jobban belelát' a másik objektívbe, így a vignettálás (képsarkok sötétedése) kisebb mértékű. 

Tehát...

A megoldások mindegyike alkalmas különböző leképezésű makró képek készítésére. Az előző bejegyzésben taglalt teleobjektíves megoldás után ezek macerásnak tűnhetnek, viszont nagyon nagy nagyítást is elérhetünk a fenti technikákkal. A másik lehetőség hasonló leképezés elérésére, a már említett gyári makró objektívek használata. Ezek viszont nagyon drágák. 

Részemről a kitobjektív szembefordítása a nyerő megoldás. A világítást és a rekeszmozgatást meg tudom oldani, így egyszerűen nagy leképezésű képeket tudok készíteni. 

Összefoglalásképpen készítettem egy táblázatot, feltüntetve a megoldások előnyeit és hátrányait. Kizárólag saját vélemény, és az árak saját becslésűek. Mindenkinek más más szempontok számítanak, de útmutatásként közzé teszem a táblázatomat. 

A buhera faktor jelenti, hogy mennyire nehéz vagy könnyű összehozni a kívánt összeállítást: 0- könnyű, 6- nehéz.

A képre kattintva nagyban megjelenik.

16. kép. Táblázat a megoldások előnyeiről és hátrányairól

Kinek melyik felel meg jobban? 

Ezt döntse el a kedves olvasó. A fenti megoldások különböző szintű anyagi ráfordítást igényelnek, de látható, hogy a képek alapján az alapzoom objektív fordított használata adta a legjobb nagyítást, és ami a legjobb, a fordítógyűrű pár ezresért beszerezhető. 

Nektek melyik megoldás tetszik? Melyiket használjátok?

"Milyen gépet vegyek?"

Milyen gépet vegyek?

Ebben a bejegyzésben a saját gondolataimat írom le a megfelelő fényképezőgép kiválasztásával és vásárlásával kapcsolatban. Igyekszem az összegyűjtött információim alapján útmutatást adni. Sem márka, sem típus, sem bonyolult technikai részletek nem szerepelnek.  (Az írásban az ún. Digitális Tükörreflexes - DSLR - gépekről lesz szó)

Milyen gépet vegyek? Merül fel a kérdés sokakban, akik a fotózás iránt érdeklődnek, vagy elérnek egy szintet, ahol már lépni kell. A kis kompakt gépek a nagy megapixel vakítás ellenére nem alkalmasak egy bizonyos szint feletti igények kielégítésére. Így a kezdő és a haladó fotósokban is felmerül a nagy kérdés. A címben feltett kérdésre válaszolok is az elején: amennyi pénzed van rá, abból a legjobbat. 

Természetesen ez nem ilyen egyszerű. Nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni, de a leghatékonyabb módja a megfelelő gép kiválasztásának, hogy kérdéseket teszünk fel magunknak: 

• mire akarom használni? 
• milyen funkciók fontosak? 
• mennyit fogom használni? 
• mit fogok vele fotózni? 
• fogom fejleszteni? 
• milyen témát fogok fotózni a legtöbbet? 

Persze sok kérdésre magunk se tudjuk a választ. Ezen válaszok felkutatásában segíthet egy tapasztalt ismerős, az interneten lévő különböző blog-ok, gyártói leírások, videók, fotós szaklapok, fotós könyvek, és nem utolsó sorban ezen írás. 

Most jöjjenek a válaszok...

Sok videót akarok készíteni.

Ebben az esetben a videó funkciók a fontosak. 
Miért csak pár éve jelent meg a DSLR gépekben a videó funkció? A működésükből adódóan bonyolult a képérzékelő szenzorról folyamatos jelet kiolvasni és feldolgozni. Továbbá az autófókusz (AF) is sokáig megoldatlan probléma volt DSLR gépeknél. 
Ezért talán a legfontosabb paraméter az autófókusz sebessége videó módban. Erről a különböző teszt videókban győződhetünk meg, viszont az én véleményem, hogy ki kell próbálni, saját kezünkkel/szemünkkel kell érezni, hogy elég gyors lesz-e.
Az elkészíthető videó felbontása a ma elérhető gépekben már kivétel nélkül full HD (1920x1080), viszont használt gép esetén előfordulhat HD (1280x720) felbontás is. 
A felbontás és az AF  mellett a felvételi sebesség is fontos. Ez mutatja meg, hogy a gép 1 mp alatt hány képkockát tud rögzíteni. A folyamatos mozgás visszaadásához elegendő 24 képkocka, és ez a sebesség általánossá is vált. Azonban a gyorsabb felvétel részletgazdagabb képet, folyamatosabb mozgást ad vissza a lejátszásnál. Tehát érdemes figyelni ezekre az adatokra. 
Példa: 1920 x 1080; 60p -> Full hd felbontás, másodpercenként 60 kép.

Best practise*: videófelvétel esetén, manuális (vagy zársebesség prioritás módban) válasszuk mindig a képfrissítés kb. kétszeresét. A fenti példából kiindulva 1/120 az ajánlott zársebesség.

Sportot és gyors mozgást akarok fotózni

A sport fotózáshoz két fontos dolok kell: gyors fényképezőgép (váz), és gyors (fényerős) objektív. Az objektívekre most nem térek ki, inkább a gép sebességére.
A DSLR gépek fontos paramétere a készíthető sorozat sebessége. Ez a ma elérhető belépő szintű gépekben 3-5 kép/mp. Ez a gyors akciók pontos rögzítéséhez kevés. A fenti gépek árában kaphatóak használt középhaladó vázak, melyek már 6-8 kép/mp értékkel lövik a sorozatokat. A profi gépek akár 10-11 kép/mp-et is tudnak, viszont ezek még használtan is drágák.
Mindennapi/családi használatra azonban bőven elég a 4-5 kép másodpercenként. 
Sokkal fontosabb az elérhető zársebesség. Ez két dologtól függ (ha a bejutó fényt egységnyinek tekintjük): 

1. objektív fényereje: minél fényerősebb az objektív, annál több fény jut a gépbe, és így gyorsabb zársebesség érhető el. Jó értékek: 1:1.8 (f/1.8), 1:2.8 (f/2.8).

2. a szenzor érzékenysége. A képérzékelő szenzor mikro méretű érzékelő lencsék sokasága (Pl.: egy 16 megapixeles érzékelőn kb. 16,9 millió képpont vesz részt a képalkotásban). Az érzékenységet ISO-ban adjuk meg. Jellemző értékek 100-200-400-800-1600-3200. A képérzékelő működési elvéből adódóan minél magasabb ISO értéket használunk annál rosszabb minőségű a kép (zajos lesz). A gyártók ezért folyamatosan fejlesztik a technológiát, így a ma kapható belépő szintű gépek sokkal jobb teljesítményt nyújtanak ezen téren mint elődeik. 
Így ha valakinek fontos a sebesség, válasszon olyan gépet, melynek az érzékelője nagy érzékenységnél is jó képet készít, és gyors sorozatra képes.

Best practice: mozgó téma fotózása közben kövessük a témát a géppel és úgy fotózzunk sorozatban (=svenkelés). Így érhetjük el, hogy a téma éles, a háttér viszont elmosott.

Kevés fényben akarok jó képeket készíteni

Ez a válasz több fotózási esetet is lefed. Kevés fényben történő fotózás lehet egy koncertfotózás, színház, vagy éppen baba, gyerek fotózás. 
A koncerteken/színházban nem használhatunk vakut, ahogyan a babák esetében sem. Az ilyen feladatokhoz vagy biztosítunk megfelelő mennyiségű természetes fényt, vagy nagy fényerejű objektívvel fotózunk. 
Egy szobában a szokásos világításnál mindent tökéletesen látunk, viszont a fényképezőgép koránt sem olyan érzékeny mint az emberi szem. Ezért fontos az objektív mellett a már korábban említett magas érzékenység.
A fenti esetekben szintén egy jó minőségű érzékelővel rendelkező gépet javaslok (akár olcsóbb belépőszintűt) és hozzá egy fényerős objektívet (35mm f/1.8, 50mm F/1.8).

Best practise 1: színpadi előadás fotózásánál használjunk állványt ha lehet, és magas ISO-t gyors zársebességgel

Best practise 2: baba fotózásnál igyekezzünk minél nagyobb felületű természetes szórt fényt használni, lehetőleg oldalról. Erre tökéletesen megfelel egy nagyméretű ablak, fehér fal stb. Kreatívabbak a főfényforrás ellenkező oldalán próbálkozhatnak derítéssel. Ehhez szintén nagy fehér felületre van szükség, ami lehet akár összehajtott lepedő, fehér tábla stb. 

Az eddig felsoroltakon kívül kívül még fontosak lehetnek a következő funkciók is:

Előzetes tükörfelcsapás. Elsőre túl 'advance' beállításnak tűnik, viszont állványról történő fotózásnál a legkisebb mozgás is berázhatja a gépet, ami egy teleobjektív használata során már életlenséget okozhat a képen. 

Fókuszmotor. Egyes gyártóknál a belépő gépek nem tartalmaz fókusz meghajtó motort, így a régebbi objektívek esetén nem használható automata élességállítás. Az újabb objektívek szerencsére korszerű, gyors, és csendes motorral végzik fókuszálást. 

HDR funkció: High Dynamic Range = nagy dinamikájú felvétel. Ezzel a technikával lehet kiküszöbölni az egy képen lévő világos és sötét tartományok miatti expozíciós hibát. Egy tipikus példa, hogy a képen egy ház árnyékos oldala és az égbolt szerepel. A fényképezőgép érzékelője nem képes a sötét és világos részeket is egyszerre helyesen megjeleníteni, ezért vagy a ház lesz túl sötét vagy az égbolt fog kiégni (túl világos).
A HDR kép több képből áll össze, melyek különböző expozíciós idővel készülnek, így a ház is elég világos és az égbolton is látszanak a felhők.
HDR képet manuálisan is létrehozhatunk bármilyen képszerkesztő programmal, sok mai géppel viszont egyszerűen automatikusan készíthetünk nagy dinamikájú képet. 

Időzített sorozatfelvétel: a manapság méltán népszerű ún. time lapse videókat készíthetünk segítségével. Az elv egyszerű, meghatározott időnként elkészült képeket egy videóban képkockaként felhasználva elkészíthetjük a saját gyorsított felvételünket. Ami fontos, hogy pontosan ugyanonnan készüljenek a képek, és expozíciós különbség se legyen közöttük. Ezért mindenképp állvány és manuális beállítás szükséges. 

Igyekeztem átfogó tanácsokat adni és a legfontosabb funkciókat kiemelni, de ez korántsem minden amit a mai gépek tudnak.

Kérdéseket, véleményeket várom a kommentekben. 


* Best practise: tanácsok, bevált technikák, melyeket az adott témával kapcsolatban javaslok.

Makró kicsit (még)közelebbről 1.rész

A makrózás csodálatos. Az előző bejegyzésben készült kép ezt alátámasztja. Nagyon apró dolgokat örökíthetünk meg ezzel a fotós technikával. Ebben a bejegyzésben a saját tapasztalataimat írom le, amit egy autó-modell fotózáson mutatok be.

Először is megemlíteném a felszerelést:

Nikon D40,

TAMRON AF 70-300mm F/4-5,6 Di LD MACRO 1:2

m42-nikon átalakító,

Helios 44 – 2 58/2

m42 közgyűrűsor (3 részes)

pentacon 135/2.8

vakuk, fényterelő lap, állvány, asztal, zöld terítő stb.

A modell, amin bemutatom a közgyűrűk hatását egy kis 1:43-as méretű autó modell. Azon belül egy helyzetjelző lámpácska, ami kb 1mm átmérőjű. (Gaz 69. Másik nagy hobbim a makettezés, modellgyűjtés. A retroautók eddig mind megvan. Kapnak majd bejegyzést.)

Először is a Tamron teleobjektív makróképességeit tettem próbára. 185-től 300 mm-ig 95cm-es közelpont érhető el, ezzel 1:2 a leképezési arány.

Tamron 185mm, f8, Makró 1/2

Tamron 300mm, f8

A Tamron obi egyébként jól teljesít makró módban, és az én véleményem szerint virágokhoz, általános felhasználáshoz elég. Aki ennél nagyobb nagyításra (leképezésre) vágyik annak egyik alternatíva az általam is használt régi objektív + közgyűrűsor. Ez úgy nézett ki, hogy gépváz, átalakító, közgyűrű, obi.

Hamarosan jönnek a konkrét helios+közgyűrű tesztképek. Üdv.

Egy csepp

Új év, újra itt vagyok. Mint a képből látható, a makrófotózásról teszek közzé egy rövidke bejegyzést.
A lényeg, hogy tényleg igényes és gyönyörű makrófotókat ugye méregdrága makro-mikro obikkal és makróvakukkal szoktak készíteni. Nem ritkán mindezt komoly fotóstúdióban. Na most erre ugye nem mindenkinek van lehetősége.

Az én felszerelésem a kis d40-es Nikon és egy Helios obi, valamint a hozzá való közgyűrűsor. A megvilágítást a sigma 500dg super vakum oldotta meg egy házilag készült fényterelőlappal természetesen nem ttl-ben hanem manual-ban 1/4 teljesítménnyel. A képeken a mohán lévő vízcsepp látható, ami kb fél mm átmérőjű. Egy standard régi alapobjektívvel (helios 58mm) és a teljes közgyűrű készlettel ilyen nagyítás érhető el. A közgyűrűsorral a fókuszálás úgy történik, hogy mozgunk előre hátra egy kicsit. A kis mélységélesség miatt nagyon pontosnak kell lennünk. Minimálisan az obi fókuszgyűrűjét is állíthatjuk, de nekem mindig könnyebb volt előre-hátra mozogni. A kiskertben lévő terméskövön megtelepedett mohára locsoltam egy kis vizet és a vakut beállítva zoomoltam és kattintottam. Sikerült egy pár kép, de a cseppek ezen a kettőn voltak a legjobbak. Úgy gondolom egy kis gyakorlással és ezzel a nem túl drága felszereléssel bárki jó képeket készíthet.

A képek 1/125 és 1/160 záridő sebességgel készültek valamint iso 400-as érzékenységgel. Az obi 5.6-ra volt rekeszelve, de közgyűrű miatt számolni kell bizonyos fényveszteséggel

Pár szót ejtve az árakról. A gép adott volt, ahogy a vaku is, mivel már régebben vettem eseményfotózásra. Tehát az obi egy régi zenit-tel (ami tökéletesen működik) és egy kis vakuval került aszem 3-4 ezer közötti összegbe. A közgyűrűsor is 3 ezer körül volt. Szükséges még egy átalakító (nikon-m42) ami már szintén megvolt de akkor 4500ba került. Tehát ha valaki most akarja kezdeni és egy gépe van csupán ezt a felszerelést 10 ezer körüli összegből kihozhatja. A vakut lehet helyettesíteni derítőlappal, ha süt a nap vagy házilag készített fényterelővel amit a beépített vakuhoz használhatunk.

A Helios 44-2 (58mm, f/2) és a háromrészes közgyűrű készlet

Másik alternatívaként lehet digitális közgyűrűsorokat is venni, akár a kit-obit is makróobivá alakíthatjuk. Kicsit drágább megoldás, de nem kell teljesen manuálisan dolgoznunk. Mindenki döntse el mennyit szán rá.
A legdrágább és legkényelmesebb megoldás a már említett gyári makróobjektívek. Ezek általában fix gyújtótávolsággal rendelkeznek (60mm, 105mm 90mm), és nagy fényerővel (2.8, 3.5) és hihetetlenül kicsi mélységélességgel. Ami ugye azt jelenti, hogy kb 1-2 mm-es síkban lesz éles a kép.
Ezzel a régi gépekhez készült felszereléssel és egy hirtelen ötlettel ezt sikerült nekem ma délután összehozni. Várok egy szép harmatos tavaszi hajnalt és kimegyek cseppeket fotózni.
Addig is jó fotózást, jó fényeket!

B.Ú.É.K.

Ezúton kívánok mindenkinek olyan új évet amilyet szeretne. Legyen boldog eredményes a 2010-es esztendő!

Analógia

Az analóg világban elkezdett kalandozásaimról írnék pár gondolatot ebben a bejegyzésben. Az analóg gép tulajdonképpen hamarabb megjelent életemben mint a digitális. Apukámnak van egy smena symbol típusú filmes gépe már kb 27 éve. Akkoriban megvásárolt hozzá minden kiegészítőt, vakut, távolságmérőt stb. Emlékeim szerint volt egy smena 8-asa is de azt nem használta és el is tűnt valahova. Szóval a smenával kezdtem fotózni, hiszen 7-8 éve nem volt még digitális gépem. A használata viszonylag egyszerű, a digitálishoz képest nagyon bonyolult. Ha az ember fel tudta mérni a távolságot akkor beállította az objektíven, (méter és láb is meg volt adva, valamint segítségként szimbólumok), aztán a záritőt, amit szintén piktogramok jelöltek (felhős, napost, nagyon felhős stb) csupán az objektív alján volt számmal feltűntetve. Számomra érdekes, hogy B azaz bulb záridő is elérhető. A blende szabályozása egyenes arányban volt a film érzékenységével azaz az objektív elején lévő kis tárcsát elforgatva tudtuk állítani a rekeszt, valamit ezzel egyidejűleg a film érzékenységét, azaz a filmhez kellett a rekeszt beállítani.

Smena Sybol 1982

Fotózás a Smena-val

Akkoriban (amikor egyetlen fényképezőgépünk a smena volt) rendezvényeken, családi képeket fotóztunk vele. Elsősorban apukám, aztán engem is egyre jobban kezdett érdekelni. A megfelelő beállításokkal nagyon szép képeket lehet(ett) vele készíteni. A kép minőségét elsősorban a film határozza meg. Régebben sok képet készített fekete-fehér filmre, aztán a színes fuji-ra esküdött. Én személy szerint a kodak-kal is meg vagyok elégedve.
Amint már írtam nem volt bonyolult kezelni, felhzúzás távbeállítás, esetleg záridő és katt. Érdekes volt számomra hogy nem felül van egy expo-gomb, hanem az objektív mellett egy kis kar. Amennyiben a távolságot nem tudta, vagy nem akarta saccolni az ember, volt hozzá egy távolságmérő amivel pontosan meg lehetett állapítani. Ebben az esetben a fotózás menete: gépet felhúz, távmérőbe belenéz, teker míg a sárga pont és a kép egymáson lesz, aztán leolvassa a távolságot, objektíven beállítja, esetleg záridő beállítás belenéz és katt. A mai digitális világban elég furán hangzik, de én szeretek nosztalgiázni, bíbelődni vele. A vakuról is említést téve egy japán sunpak sp140 volt hozzá. A gép árának majdnem kétszerésbe került akkor. Semmi autómatika, csupán egy táblázat a vaku hátoldalán hogy az adott rekeszhez és érzékenységhez milyen távolság tartozik. Viszont volt szinkronkábel, így bármilyen géppel használható. A fényereje megfelelő digitálison is kipróbáltam bevilágít egy nagyobb szobát gond nélkül.
Egyelőre nincs előhívva ill. beszkennelve képem ami a smena-val készült, de igyekszem pótolni. Térjünk át egy komolyabb analóg gépre. Maradunk keleten (smena cccp, zenit ussr), és visszalépünk az időben úgy 6 évet.

Smena és pár régi fotó

A következő gép a méltán híres Zenit egy példánya. Konkréten Zenit E, 1976-ból. A hozzáértők tudják, hogy ez már tükörreflexes, cserélhető objektíves profi gép. A tükörreflexes (SLR-Single Lens Reflex) azt jelenti hogy egy tükör és prizmák segítségével ugyanazt látjuk a keresőben ami a filmre kerül. Így nincs úgynevezett parallixis hiba mint a távmérős és átnézőkeresős gépeknél, az élességállítás is egyszerűbb. A működési elv egyszerű: a keresőbe belenézve egy ferdén elhelyezett tükrön keresztül nézünk ki az obin. Az élességet beállítva az exponálás pillanatában a tükör felcsapódik, a zár kinyílik és a megadott ideig fény kerül a filmre. A zenit esetében vízszintesen futó vászon zár van. A részletesebb leírás megtalálható a hálón, nem célom technikai dolgokkal szárítani a mondandómat.
A cserélhető objektív csodálatos dolog. Az ember maximálisan a feladatra optimalizálhatja a fotós eszközt ezzel a legjobbat hozhatja ki belőle. A zenit m42-es szabványt használ, ami szintén jó dolog, mert elég sok régi m42es obi van a használt piacon és az áruk is elég alacsony. A hozzá kapott "kit"obi a helios 44-2 ami egy az egyben Zeiss Biotar. A Carl Zeiss név meg azt hiszem ismerősen cseng minden fotózással ismerkedőnek. Az objektív fényere f/2 ami elég jó, viszont itt elég lágy. 2.8-tól viszont szép éles. A fókusztávolsága fix 58mm, ami a Nikonnál (x1.525) kb. 88 mm. Portréra ideális, elmossa a hátteret, f/4-nél már tűéles. A fókusz könnyen jár, gyorsan beállítható. Szeretem és immár 2 is van.

A zenit önkioldója működés közben. Egyszerű mechanikus szerkezet.

Fotózás a Zenit-tel
Az első zenit-emet kaptam egy kedves barátomtól ahogy azt már említettem. Sajnos a zárja elromlott, sose volt tökéletes ezért vennem kellett egyet alkatrésznek. Találtam is három darab ezresért egy tökéletest tokkal vonóval vakuval (sunpak sp 140! dobozzal!!) így hát megvettem. Ezzel még egy tekercs filmet elfényképeztem. Az eredmény a várt minőséget hozta, tökéletes képek lettek előhívás után. A legjobb a zenit-ben a keresője, ami ugye 100% os lefedettséget ad, és hatalmasnak tűnik a nikon után. Igaz nincs se fókuszkeret se mérőékes mattüveg, egy tiszta nagy üveglapnak tűnik. (Tervezem egy zenit-em mattüveg beépítését ami ha jól tudom mérőékes.) A zenit fénymérője érdekes volt számomra. Az objektív felett egy hosszúkás téglalap napelem féle méri a fényt. A gép tetején bal oldalt van egy félkörív alakú ablak, amiben van egy karikás pálca meg egy sima pálca. A téma felé fordítva a gépet a bal oldali nagyobb tárcsát addig kell forgatni, míg a karika a pálcára nem kerül. Itt leolvasva az aktuális értékeket (záridő, rekesz, az érzékenység előzőleg beállítva) a gépet beállítva lehet fényképezni. Bonyolultnak hangzik de bele lehet jönni. A fénykép készítésének menete zenit-tel: felhúz, téma felé irányít, beállítás leolvas, beállít, belenézve a keresőbe élességet állít és katt. Egy élmény vele fotózni. Szkennelek majd be képet.

Nemrégiben kaptam egy komplett fotólabort, nagyítógépet fotópapírt, tálakat, mindent csak vegyszer kell. Ha eljutok addig hogy előhívjak pár képet akkor közzéteszem. Addig is köszönöm az érdeklődést, minden jót.

Kérdésre szívesen válaszolok

üdv
gab