Pentacon

Ahogy említettem szeretnék vásárolni egy M42-es telét. Ez most be is következett, az alkudozós oldalon vettem egy Pentacon 135/2.8 -as obit. A nagy fényereje (és kis nikonon 200mm-es gyújtótáv) miatt nagyon várom. Ha minden jól megy jövő hét közepére itt lesz. Akkor beszámolok...

Első benyomások...

A kis D40 karácsony után pár nappal került hozzám. Előzetesen már beszereztem egy táskát és egy 2 gb-os mem. kártyát.
A gép nagyon tetszett elsőre. Műanyag a váza, de nagyon kényelmes és nagyon kemény. Az minőség szerintem példás. Volt szerencsém kézbe fogni vásárlás előtt több konkurens modellt, és van különbség. Igaz nem sok, de van. Az akku feltöltése után kipróbáltam. Hihetetlen gyorsnak tűnt (és az is), a manuális fókusz és a cserélhető objektív szívmelengető érzéssel töltöttek el. Megható pillanat volt. Egy álmom vált valóra. Természetesen az fényképeztem ami kéznél volt, a családot. Először auto-módban, aztán szépen fokozatosan kipróbáltam mindent a használati utasítás alapos olvasása közben.
A géppel hamar kimentem a szabadba, a természetbe és hamar ki is derült a gyengesége. A kitobi. A minősége is elég olcsó hatású, de képminősége viszont kimagasló. Egyedül a gyújtótávolság tűnt kicsinek. Mint említettem a madárfotózás és természetfotózás érdekel kezdetektől, így hamar be kellett szereznem egy teleobit. Hosszas utánaolvasás és spórolás után (fél évvel a gép vásárlását követően) a választás egy Tamron 70-300 4-5.6 -ra esett. Tudom, inkább spóroljak és vegyek egy drágát...
Nekem ez kezdetnek épp jó volt. A fotózást és az állatok viselkedését lehet tanulni ezzel is. Elsőre nagyon tetszett a kitobihoz képest jó minősége. Negatívumként említhető, hogy 300mm-en már eléggé lgáy képet alkot valamint az af nem mindig 100%os és lehetne gyorsabb. Na de sok szép képet csináltam vele. Napsütés, f7.1, és manuális fókusz. Nekem ebben az összeállításban sok szép, éles és kontrasztos képet sikerült készítenem. Portréra is nagyon szeretem, elmossa szépen a hátteret. A védelem céljából került rá egy UV szűrő, amit nem mindig tartok rajta, mivel láthatóan elvesz a fényerőből.
A két obinak már kevés volt a kis táska amit még a d40 kit hezt vettem. Szerencsére kaptam egy jelentős vásárlási utalványt és azt kipótolva vettem egy hama defender 140-et. Nagyon jó minőségű nagyon praktikus táska. Variálható, jól felszeret és elég nagy. Csak pozitív dolgokat tudok róla elmondani.
A következő nagy lépés egy zenit volt. Már nézegettem a manuális fényképezés eszközeit, és mivel nekünk is volt otthon egy smena symbol távmérővel, így a vonzalom nem volt újkeletű. Szóval kaptam egy kitűnő állapotú ZENIT E típúsú fényképezőgépet egy kedves barátomtól. A kitűnő állapot elsőre volt csak olyan kitűnő. Sajnos a zárszerkezete nem volt képes a lassú záridővel megbírkózni és nem zárt a redőny rendesen. :(
A lényeg az obi. Helios 44-2. Teljsen manuális 58mm gyújtótávolság, f2 fényerő, M42 menetes. Mivel a zenittel sikerült nagyon jó képeket készítenem (2 filmet ellőttem), így nyílvánvalóvá vált hogy háziasítani kell a D40nel a Heliost. Vettem is egy adaptert (M42-Nikon). A licitálós oldalon sok van, nekem konkrétan a korrekciós lencsés változatra volt szükségem. Drágább, de van végtelen. Az első próbák jól sikerültek lenyűgözött a képminősége az obinak. Igaz csak M módban lehet használni a gépet, de kis gyakorlás után nem jelentett gondot. A nikonnak hála az élességet ugyanúgy jelzi a zöld pötty, így azzal sem volt gond. Egyedül az f2 nél jelentkező lágyság tűnt fel. De 2.8nál már hihetetlen éles és szépen mossa a hátteret. Az élesség állítást segíti hogy kisebb rekesznyílásnál el lehet tekerni egy tárcsát, hogy teljesen nyitott legyen a rekesz. Beállítom a rekeszt (f16 mondjuk napsütésben) eltekerem a tárcsát teljes nyílásra, beállítom az élességet, visssza tekerem f16ra és katt. Bonyolultnak tűnhet de pofon egyszerű. Sokat használom a mai napig is.
Ezek alapján tervezem egy tele vételét. Erről majd később...

A kezdetek...

A fotózást egy Kodak z650-nel kezdtem(kap majd egy bejegyzést, jó kis masina volt). A vételnél inspirált a 10x-es optikai zoom, mivel már akkor is gondoltam, hogy távoli dolgokat is fogok fotózni. Elsősorban a természetfotózás, azon belül a madarak. A természethez való vonzalmam már gyerekkoromban kezdődött. Sokban hozzájárult édesapám, mivel nagy természetbarát és természetjáró volt. (még megvan a 15 évvel ezelőtti természetjáró igazolványom).
Visszatérve a fotózásra. Szépen lassan megismerkedtem a géppel és a fotózással. Az igazság az, hogy még a gép vásárlása előtt "képeztem magam", rengeteget olvastam a netről. Kezdetben a makrózásban leltem nagy örömömet, mivel a kompakt gépek jó makróképességgel rendelkeznek. Ez azt jelenti hogy nagyon közelről lehet vele képeket készíteni.
Aztán a tele előnyeit kihasználva készült pár madárfotó is. A kis gép igazi erénye a kirándulásokon mutatkozott meg. Nekem az a benyomásom, hogy a napos időben készült képek valami hihetetlen minőségűek egy kompakthoz képest. A kék ég, a színek nagyon megnyerő volt. Viszont egyre jobban kijöttek a hiányosságai. Már szinte a kezdetektől hiányoltam a manuális fókuszt a gépből (ezen kívül minden testre szabható volt, ez is szerepet játszott a vásárlásnál). A másik hiányosság a lassú működés volt. Egy egy családi eseményen sok pillanatról lemaradtam a gép lassúsága miatt. Az előrelépés elengedhetetlenné vált. Elkezdtem nézelődni a tükrösök világában. Először a márka. Sok olvasgatás után a Nikon mellett döntöttem. Ugye az egyik legnagyobb múltú és jövőjű márka, egyéb előnyeit most kihagynám.
Következett a típus. Csakis újban gondolkodtam, ilyesmit nem szeretek használt cuccal kezdeni. Mivel nem vetett fel a pénz (ahogy azóta sem) valami belépő modell jöhetett szóba. Hosszas keresgélés olvasgatás és gyűjtögetés után a D40 est választottam. Először kicsit aggasztott a "csupán" 6 megapixel, de az ára kompenzálta. Utóbb kiderült, nem kevés a 6mp. Elég. A gépet nagyon megszerettem és használom azóta is. A továbbiakról később....